2018. május 11. (péntek) 17:00–18:45 | Helyszín: Mozaik terem | Három Holló (-1. szint)
A szekcióban három, egymástól látszólag független néprajzi dilemma között szeretnénk, konkrét kutatási tevékenységek eredményeire támaszkodva, kapcsolódási pontokat felmutatni, szinergiákat létrehozni. A történetiség értelmezése, az etnicitás és a kisebbségi lét, valamint az idegenség mint önálló ontológiai helyzet, három olyan kortárs elméleti – de egyúttal konkrét kutatási tevékenységeket is meghatározó – dilemmája a néprajzkutatásnak/antropológiának, amelyek bemutatása számos tanulsággal járhat. A három előadó egyet-egyet e kérdések közül mérlegre téve érvel amellett, hogy a legtávolabbi néprajzi kutatási témák és módszerek is egymással összefüggésben állhatnak.
Résztvevők: Bednárik János, Szilágyi Levente, Mészáros Csaba (MTA BTK Néprajztudományi Intézet).
Fotó: Vlád kápolna
Bednárik János: Miért és hogyan lehet néprajz a történeti kutatás?
A történetiség helyének és szerepének megítélése Európa-szerte a néprajzi/antropológiai tudományszakon belüli viták egyik gyújtópontja. A vita fő kérdései, egyrészt, hogy mi adja a múltat kutató néprajzos sajátos megismerési célját, módszerét, és ennek (esetleges) többletét a különböző történettudományi irányokkal való összevetésben? Másrészt, hogy mi teremti meg a jelennel, illetve a múlttal foglalkozó néprajzi kutatás egységét, vagyis: mi a közös nevező a recens terepmunkát végző és a levéltári forrásokkal dolgozó etnográfiai tevékenységében? Az erről folytatott eszmecsere a magyar néprajz különböző fórumain is élénkülni látszik, és az egész diszciplína identitásának szempontjából fontos kérdéseket vet felszínre.
Szilágyi Levente: Etnicitás a nacionalizmus csapdájában?
Ugyan az etnicitásnak általánosan elfogadott meghatározása nincs, mégis fontos terminusa a különböző etnikai és vallási csoportok közötti interakciókat célzó kutatásoknak. Abban egyetértés van a kutatók között, hogy az etnicitást nem dologként, szubsztanciaként vagy attribútumként értelmezik, hanem inkább mint a társadalmi tapasztalat egy formáját. Tehát nem több, mint egy kognitív és diszkurzív keret, a tapasztalatok megértésének és értelmezésének etnikus szűrőn keresztül szemlélt módozata. A beszélgetés során itthoni és határon túli magyar példákon keresztül arra keressük a választ, hogy az etnicitásnak melyik, konstruktivista vagy esszencialista megközelítését (vagy esetleg valami mást) érdemes-e követnünk akkor, amikor a napjainkban tapasztalt, a nacionalizmus és etnikus identitás fogalmait feszegető jelenségeket vizsgálunk.
Mészáros Csaba: Az eltérő világok antropológiája. Az ontológiai fordulat dilemmái
Ha általában véve az antropológia mindaz, ami az emberi életvilág kutatását jelenti, akkor az ontológiai antropológia arra összpontosít, ami az emberi szférán túl van – vagyis a nem emberi létezők halmazára. Ennek megfelelően az ontológiai antropológia néprajzi hivatkozási alapjaiként leggyakrabban azok a gyűjtögető-vadász közösségek szolgálnak, amelyek kutatása során szembeötlő (az európai szemlélő számára) az emberi és nem emberi világok közötti határ elmosódottsága, eltolódottsága. Az ontológiai antropológia arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elmosódottságról van itt szó, hanem kidolgozott lételméleti rendszerekről. Az előadás során északkelet-szibériai terepmunkám tapasztalataira támaszkodva mutatom be, hogy milyen lehetőségeket és kihívásokat jelent a kutatók számára az ontológiai fordulat a terepmunka során.