2019. május 10. (péntek) 19:35–20:15 | Helyszín: Mozaik terem | Három Holló (-1. szint)
A globális klímaváltozás kihívásai az antropológiában
Előadás és beszélgetés
Az antropológia és a néprajztudomány már elnevezésében is azt sugallja, hogy az embert, az emberek csoportjait kutatja. Mindazt tehát, ami kulturális/társadalmi jelenség, a természet pedig e nézet szerint mindaz, ami nem kulturálisan, társadalmilag megteremtett, hanem már korábban, attól függetlenül is létező. Vagyis mindkét diszciplína azt a karteziánus szemléletet közvetíti, amely a kultúrát/embert és a naturát/nem embert elkülöníti egymástól, létrehozva a természet és társadalom kettősségét. Az ökológiai antropológia és a hagyományos ökológiai tudás (TEK) jelenleg uralkodó szemlélete követi a fenti kettősséget és a természettudományos kutatások eredményeit adottságként kezeli, a kulturális és társadalmi jelenségek között pedig megkülönbözteti a racionális és irracionális (egyúttal vallásos) elemeket, mely utóbbiakat a természettudományos szemlélet által legitimált tudástól elválasztva kezeli.
E szemlélettel kapcsolatban ma több gond merül fel. Elsőként a Földön az emberi tevékenység immár olyan befolyásossá vált, hogy az a globális geofizikai hatóerők egyike lett (antropocén). Vagyis a természet és az ember közötti különállás globálisan megkérdőjeleződik. Az antropológiának ebben a helyzetben újra kell gondolnia fogalmi készletét, a planetáris gondolkodás által hozott új anthropos, bio és geo rendszerekhez alkalmazva azokat, annak érdekében, hogy lépést tartson azokkal a törekvésekkel, amelyek egy újfajta kollektivitásról és a felelősségvállalásról szólnak.
Az előadásban szibériai terepmunkám példáján keresztül kívánom bemutatni azt, hogy milyen esélyei és korlátai vannak az antropocén kor antropológiájának.
Előadó: Mészáros Csaba (MTA BTK Néprajztudományi Intézet).
- Fotó: Mészáros Csaba / Szibéria.