2019. május 10. (péntek) 14:45–15:00 | Helyszín: Nagyterem | Három Holló (-1. szint) | Terepszemle blokk
A terepen végzett tapasztalatszerzés sok forrása közül kiemelt jelentőséget tulajdoníthatunk a közösségek, kulcsemberek elbeszéléseinek, amelyek által megismerhetjük a múlt egy jelentősnek tartott eseményének narrációját, valamint a jelen társadalmának ahhoz való viszonyulását. Az egyéni narrációk sokasága számos esetben egy homogénnek tekinthető közösségi narratívát alkot. Kiváltképpen igaz ez a 20. századi sorsfordító történelmi, társadalmi eseményekre (pl. háborús élmények, erőszakoskodások, hadifogság, kitelepítések, internálások, ’56 októberének szabad napjai stb.). A jelen közösségein megismerhető narratívák azonban élesen elválnak a korábbi generációk emlékezetétől. Ma már a második világháborúról, valamint az ’50-es évek elejével kapcsolatos eseményekről jóformán csak azok vallathatóak, akik gyermekfejjel, fiatalon élték át az eseményeket. Ezekben a témákban a gyermekkori nosztalgia, a gyermeki megfigyelés, gondolkodási mód, és a későbbi események iránti érdeklődés és közöny alapvetően változtatja meg a kutatók által megismerhető emlékezet arculatát. A múlt generációnként változik az emlékező közösségek életében is. A múlt és jelen győztesei más történeteket forgalmaznak a múltról. Kitelepített svábok, betelepített bukovinai székelyek, meghurcolt kulákok, felemelkedett tsz-igazgatók stb., mind-mind mást láttak, mást láttatnak a jelen terepein. Más történeteket, más közösségi múltakat forgalmaznak ugyanarról az eseményről. Mi a rögzítendő, mi a reprezentálandó? Mi a társadalmilag értékes? Milyen múltat forgalmaznak az emlékező közösségek, és milyet a történészek? Kinek a nézőpontja fog előtérbe kerülni a kutatói válaszadásban? Feltárulhat-e az „objektív” múlt, vagy a kutatók személyes hiteiket, elképzeléseiket fogalmazzák bele írásaikba?
Előadó: Tóth Gábor (ELTE BTK Néprajzi Intézet).