2019. május 11. (szombat) 20:15–21:00 | Helyszín: Mozaik terem | Három Holló (-1. szint)

Képes előadás

André Bazin írja tanulmányában, hogy „a fotográfiai kép a festészetet felváltott objektivitás” lett; és vitathatatlan, hogy a képmanipulációt félretéve, a kép tanúskodik egy kor érzés- és értelemvilágáról, legyen az Robert Capa „A milicista halála”, vagy McCurry afgán zöldszemű fátyolos lánya.
Az antropológiai fotó a kultúra tükre, a tárgyi kultúrát igyekszik visszaadni a vizualitás nyelvén keresztül. Sokan keresték a fotó titkát, hogy mitől marad meg bennünk egy fotó, és mitől nem a sok más többi. Henri Cartier-Bresson szerint a fotó lelke a „decisive moment”, a döntő pillanat, és abba sűrűsödik minden, ott fagy meg az idő örökre.

A kép az érzéseink, vágyaink kifejezése, hiszen amikor a távoli törzsi kultúrák mesevilágát nézzük, ott vagyunk abban a mítoszban, elhagyjuk saját valóságunkat, hogy részt vegyünk a vizet vivő gyermek és fején gyümölcsöket hordó nő falujában zajló életben.
A kép a múltunk lenyomata bennünk, mindenki fiókjában ott a családi barnított kép, vagy ma már a számítógépén az egész világ tükre.
A kép befolyásol, manipulál, hat és kérdésekre sarkall, elindít, és katalizátorként részt vesz személyiségünk fejlődésében, önmagunk és a világban való lét felismerésében; reflexió és önreflexió.
De az a folyamat, ahogyan befogadjuk, a kép saját és önmagunk története, a kultúra hangja és visszhangja.

Valahányszor megfordultam különböző kultúrákban, azzal szembesültem, hogy a képnek más és más a jelentése; van olyan távoli kultúra, amelyik magasztalja a képet, és fétisként kezeli, a másik rossz szellemek birtokba vételi rituáléjának tartja. Ezekről az élményekről szeretnék beszámolni, a kép befogadásáról és a kiállítások körülményeiről, szervezéséről, hangulatáról különböző kulturális terekben.

Előadó: Turós Margareta kulturális antropológus, fotós, világutazó. 

VISSZA A SZOMBATI PROGRAMOKHOZ