2018. május 11. (péntek) 16:00–16:20 | Helyszín: Nagyterem | Három Holló (-1. szint) | Retrospekt blokk
Milyen közösségi emlékezeti jelei vannak a boszniai „piramisokkal” kapcsolatos múltteremtésnek?
Ezek hogyan alapozzák meg egy ezoterikus-spirituális zarándokhely létrejöttét?
A jelen távlatából megértett múltak nem mások, mint igazságfikciók – ez a központi gondolata Szigeti Csaba irodalomtörténész egyik tanulmánykötetének. A múlt persze önmagában nem létezik, hanem emlékek és tárgyi maradványok egymásra vonatkoztatásából, összerendezéséből alakul. A magunknak teremtett múlt kellemes, belakható kell, hogy legyen – véli a tudós ember. De mi a helyzet akkor, ha a múltat úgy olvassuk újra, hogy közben a történetiség kaftánját, a históriai tényszerűség kalapját adjuk rá? Ha a „kellemes, belakható” múlt nem csak sajátosan újraolvasott, hanem fragmentumok öntörvényű összerendezéséből áll össze? Ha a hely archeológiát nemcsak a múlt feltárásra, hanem előzetes cél szerinti összerendezésére használjuk? Ha a jelenben megteremtett múlt nemcsak igazságfikció, hanem saját maga kulturális emlékezetét is létrehozza? Ha a hely nemcsak kényszerű mankó az emlékezet számára – miként Pierre Nora látja –, hanem a kívánt módon csavart interpretáció is egyben?
Több mint tíz éve kezdődött az a projekt, melyet azóta a tudományos és a szélesebb közvélemény csak a „boszniai piramisok” néven ismer. A meglehetősen vitatott (eredményű) vállalkozás azonban nemcsak egyszerűen archeológiai (jellegű) feltáró munkát, hanem több száz ember számára új tartalmú közösségi-kulturális emlékezetet is jelent. Ennek az előadásnak az a célja, hogy – közvetlen, helyszíni tapasztalatok alapján – bemutassa, milyen közösségi emlékezeti jelei vannak a boszniai „piramisokkal” kapcsolatos múltteremtésnek, a közösen osztott hiedelmeknek, melyek a múltfeltárás álcája alatt, egy ezoterikus-spirituális zarándokhely megalapozásához vezettek.
Előadó: Juhász Péter (Miskolci Egyetem BTK).